Ez a mostanában egyre nagyobb figyelmet kapó, ám túl sokpozitívummal nem kecsegtető téma lett a szakdolgozatom kutatásának tárgya.

Miért is erre esett a választásom?

Tanulmányaim és munkám során is számtalan fiataltól hallomazokat a mondatokat, hogy „itthon nincsenek lehetőségek”, „külföldre kell menni”, „Magyarországon csak a kapcsolatok számítanak”, és még hosszan lehetne sorolni.

Engem feldühítettek és most is feldühítenek ezek a kijelentések, melyek mögött érzem az oly jellemző, és le nem vetkőzhető pesszimizmust, az oktatási rendszer hatalmas hiányosságait, a fiatalok céltalanságát és a sültgalambravárás tipikus állapotát is.

Kíváncsi lettem, hogy mi áll ezen mondatok mögött, milyen jövőképük van ...

Pedig hidd el, hogy van!

Sokaktól hallom a fenti mondatot, amikor arról kérdezem őket, hogy milyen mozgással egészítik ki mindennapjaikat. Ilyenkor természetesnek gondolják, hogy mivel többek közt pilates edző is vagyok, számomra kiemelt fontosságú a kérdés, ezért nyaggatom őket ezzel, holott nem (csak) ez a helyzet. Az igazság az, hogy a mozgás már kisgyermekkorom óta rendszeres része az életemnek – és felnőtt fejjel éppen azért lettem edző is, mert fontosnak tartottam átadni a többi embernek is sportolás szeretetét.

Tudom én is, hogy az iskolai testnevelésórák gyakran azt a hatást érik el, hogy a gyerekek megutálják a sportokat – és ez nem feltétlen a tanárok hibája, hanem azoké az előírásoké és körülményeké, melyek ...