Ez a mostanában egyre nagyobb figyelmet kapó, ám túl sokpozitívummal nem kecsegtető téma lett a szakdolgozatom kutatásának tárgya.

Miért is erre esett a választásom?

Tanulmányaim és munkám során is számtalan fiataltól hallomazokat a mondatokat, hogy „itthon nincsenek lehetőségek”, „külföldre kell menni”, „Magyarországon csak a kapcsolatok számítanak”, és még hosszan lehetne sorolni.

Engem feldühítettek és most is feldühítenek ezek a kijelentések, melyek mögött érzem az oly jellemző, és le nem vetkőzhető pesszimizmust, az oktatási rendszer hatalmas hiányosságait, a fiatalok céltalanságát és a sültgalambravárás tipikus állapotát is.

Kíváncsi lettem, hogy mi áll ezen mondatok mögött, milyen jövőképük van ...

Jó érzéssel tölti el az embert, ha egy iskola felkéri arra, hogy meséljen a karrieréről és arról, hogy miként jutott el oda, ahol most tart. Akkor pedig egy különösen kedves felkérésről beszélünk, ha az egykori gimnáziumunk hallgatói számára tarthatunk egy pályaválasztási tanácsadás jellegű foglalkozást. Ez történt velem is pár hete.

De mi is lettem? Mivel is foglalkozom? Saját magam számára sem sikerült igazán megnyugtató választ adnom. Talán az volt számomra a legfontosabb, hogy sok szakmai projektben vagyok egyszerre benne, és jól érzem magam a bőrömben. Az hogy lehetőségeket látok magam előtt és nem akadályokat, mindenképpen azt jelenti hogy sikerült egy olyan élethelyzetbe kerülnöm, ahol az ember nem fél a saját ...