Hamár a coworking életforma megismertetése a cél, talán érdemes lehet többet megtudni a mai értelemben vett jelentésének történetéről.

Nagyon egyszerűen megfogalmazva a coworking nem más, mint egy olyan üzleti modell, munkavégzési mód, amely lehetőséget teremt szabadúszóknak, egyéni-, mikro és kisvállalkozóknak, hogy munkaterüket megosztva, egy azon légtérben függetlenül, mégis együttműködve dolgozhassanak. Megadja a kooperáció lehetőségét, de nem követeli meg azt minden áron.

Hogy ki is használta ebben az értelemben először?

A kérdés megválaszolásához több, mint egy évtizedet kell visszaugranunk az időben, egészen pontosan 1999-ig. A designer, író, humorista, Bernie DeKoven szeretné definiálni a számítógépek által támogatott, kooperáción, egyenrangúságon alapuló, egy térben történő közös munkavégzést, és erre a legtalálóbbnak a coworking szót érzi (DeKoven, 2013).

A fogalom tehát megszületik a mai értelemben vett jelentésével, fizikai testet azonban csak 2005-ben ölt először. Ekkor nyitotta meg ugyanis kapuit San Franciscoban a Brad Neuberg nevéhez fűződő Jólét Háza, a később „Hat Factory”-ra keresztelt iroda. Az IT szektorban dolgozó Neuberg három lakótársával együtt alakíttatta át otthonuk padlásterét, hogy helyet teremtsen a napközben bárki számára látogatható kellemes létkörű helyiségnek, ahol a munkaasztaloktól és az ingyenesen használható internettől kezdve, a kényelmet szolgáló díványokon át, a masszázsszobáig minden megtalálható volt. A nagy népszerűségnek örvendő ötlet további közösségi irodák megnyitására sarkallta a fiatal programozót, így látott napvilágot nem sokkal később a Citizen Space, amely az első olyan közösségi iroda lett, ami kizárólag a munkavégzésnek adott otthont, megtartva természetesen az egymás közti tapasztalatcsere lehetőségét. (Foertsch, 2013a). A közösségi irodák mára számos további funkcióval egészítették ki profiljukat, az alap- és egyben fő-tevékenység azonban változatlan maradt. 

Malcolm Gladwell Tipping Point (2000) című könyvében fordulópontnak nevezi azt a pillanatot, amikor egy ötlet, trend, vagy viselkedés hirtelen kirobban, és megállíthatatlan, járványszerű terjedésnek indul. 2007-től egészen 2012-ig minden évben duplikálódik a sorra nyíló, jobbnál jobb eszközökkel, dizájn elemekkel ellátott közösségi terek száma (DeGuzman et. al., 2011). Az „őrület”- ahogy az várható volt- nem csak az amerikai kontinenst érintette, hiszen 2008-ra Európa közel minden nagyvárosában megnyitja kapuit legalább egy nyitott terű iroda.

És hogy hová nőtte ki magát a mozgalom mára…? A következő bejegyzésből kiderül!